A hatvanas évek legnépszerűbb édessége kétségtelenül a krumplicukor volt, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy ez volt szinte az egyetlen, amit mindenki megengedhetett magának. Bár voltak más édességek is, a krumplicukor volt az, amit a legtöbben meg tudtak venni.
A krumplicukor előállítása olcsó volt, de az íze és állaga nem volt mindenki számára vonzó. A külseje kemény volt, szinte beletört az ember foga, míg a belseje puhább volt. Az íze édeskés és nagyon jellegzetes, de – számomra – nem túl finom. Azonban, ha sikerült apróbb, puhább darabokat vásárolni, addig ettük, amíg hasfájást nem kaptunk. Nagy tömbökben árulták, amiből letörték a vásárlónak a kívánt mennyiséget.
A mai „retró” néven árult préselt krumplicukor egyáltalán nem hasonlít az egykori változathoz.
A krumplicukor előállítása otthon szinte lehetetlen, komoly vegyészi tudás szükséges hozzá. Az előállítás folyamata sokak kedvét elveheti ettől a nosztalgikus édességtől.
Az Előállítás Folyamata
Az alapanyag a burgonyakeményítő, amelyet 3-4% kénsavval hidrolizálnak. Ezután homogénen ólmozott vasautoklávban, gőzzel, 3 atmoszféra nyomáson 45 percig főzik. A kész cukoroldatot fakádakban krétaporral közömbösítik. A keletkezett gipszet ülepítik, a cukros levet több szakaszban vákuumkészülékben besűrítik, majd kristályosítják.
Ez volt tehát a hatvanas évek kedvence, a krumplicukor, amely sokak számára máig emlékezetes maradt.
